Nyolc boldogság

Rise of Szedeák...de vége....valahol éreztem. A veterán, még egyszer csúcsra járatott déli verdák gyorsulási versenyét végül túlnőtte az adriai vándorcirkusz. A keleti fekete sereget megállította, és legyőzte a Szolnok Vojvodája. Azért ez az idény nem volt csúnya. Lazic mester "nagydoktorija" jobban nem is sikerülhetett volna: egy sikeréhes szerb légióval megerősített original szedeákos mag nemhogy beverekedte magát a férfi kosárlabda bajnokság legjobb nyolc csapata közé, de a történelmi pillanat után sem lötyögte le az esélytelenek penzumát. A két időtlen embléma, Molnár András és Kiss Zsolt harci szelleme, a fiatalok megalkuvást nem tűrő impulzusai tökéletes kombót alkottak a szerb Expendables olykor zseniális zsugáival. Hogyan is lehet elfelejteni Branko utolsó másodperces tripláit, Balaban tanári centerjátékát, Ciric tigrisszelídítő tekintetét? Ennek a csapatnak volt tartása. A megsemmisítő vereségeket követő feltámadások nem sikerülhettek volna az echte szedeákos edző-játékosi stáb aktív, folyamatos közreműködése nélkül. A délkeleti sport nagy pillanata ez: a klub hosszú, olykor megalázó pofonok sorozata után, évek kemény munkájával értékeit, kapcsolatait a lehetőségek határáig mozgósítva nemhogy beállította az aranykor csúcshelyezését, hanem sokad virágzásukat élő kolosszusaival messze felülmúlta azt. A Szedeák közössége egy nagy család, veterán klasszisok méltó, ifjú klienteláival. Bravó fiúk! Ez férfimunka volt.

https://https://www.youtube.com/watch?v=S80ujY5lmZs