Az első nyolcezres csúcs volt... Az alpesi menő, Kiss Peti
újabb kihívásokra vágyott. Lassan két éve, önzetlen hegyi mentése egyben utolsó útját jelentette. Kedvenc hegységének összes négyezres csúcsa megvolt
neki már, de ő a halhatatlanok közé vágyott. Keletre tekintett, a hallgatag
sherpák, szent hegyek, számára még felfedezetlen körülmények közé. 8
éves pályafutása alatt vérprofivá vált a hegymászásban, mint egyébként
mindenben, amibe csak belekezdett. Volt extrém hegyi mentő, barlangász, futó is. Láthatatlan, eredeti nagykövete a sportnak
Utolsó, októberi maratonján találkoztam vele. Hegymászó cuccban, mintegy karácsonyfaként bóklászott a tömegben... A rajt előtt fél órával egy fa tövében meditált. Olyan belső békességet árasztott, amilyet csak egy kitartó, folyamatos belső harc, fejlődés közben lehet átélni, megélni. Rövid beszélgetésünk alatt említette, hogy valójában a futás csak egy kedves hobbi számára, nem több. Ő nem a felszínen, hanem a föld alatt, s felett keresi a válaszokat. Ennél többet nem említett, később megtudtam, hogy egy összesen 15 km-s barlangrendszer feltárásában vett részt.
Mikor Erőss Zsolt segítőket keresett újabb nyolcezres expedíciójához, Kiss Péter érezte, eljött az ő ideje. Újult erővel, lelkesedéssel, az újoncok izgalmával készült a számára teljesen új „útra”, körülményekre, a híres – nevezetes halálzónára. A Himalája jeges vonulatai mágnesként vonzották a titokzatos, megmagyarázhatatlan érzés által hajtott fiatalembert. A belső békesség új dimenziói nyíltak meg a sikeres csúcstámadással. De a legendás Kancsendzönga közismerten magába fogadja legszenvedélyesebb meghódítóit. Mint egy mitikus vízi nimfa, a hegy is eggyé vált szerelmesével, örökre magával rántotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése